Itt Kedves Dalos Társak!
Kedves Gáborné Harmath Aliz Karnagy Kolléganő!
Mi, akik a Pedagóguskórusok Országos Társasága tagjai vagyunk, néha évekig kell várnunk arra, hogy találkozzunk egymással.
Több alkalommal azért nem énekelhettünk a Társaság és egymás örömére, mert az országos szervezet által rendezett programok helyszíneire el sem juthattunk – az anyagi támogatások hiánya miatt.
Legutóbb végre sikerült találkoznunk (a „Szirmok” Érd Városi és Pedagógus Női Kar és a Komlói Pedagógus Kamarakórus) a Társaság szekszárdi rendezvényén, amelynek a református templom adott otthont.
Az egész országból 26 énekkar jelentkezését fogadta el a Társaság, és ennek következtében négy helyszín vállalta Szekszárdon a műsorok családias, kulturált, műértő befogadását.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy a református templombeli koncertet tisztelte meg – többek között – jelenlétével a Kórusok Országos Tanácsa korábbi főtitkára (most a Magyar Muzsikus Fórum elnöke), dr. Tóthpál József, valamint dr. Salamon Zoltánné, a Pedagóguskórusok Országos Társasága korábbi elnöke, illetve a Fasang család néhány jeles tagja. Az utóbbiak mindig a már elhunyt kiváló pedagógus-karnagy, Fasang Árpád szellemi hagyatékát „ellenőrzik”: vajon sikerül-e az elmúlt évtizedek gazdag művészi értékeit továbbadnunk a következő nemzedéknek…
A „Szirmok” Érd Városi és Pedagógus Női Karnak mindez sikerült. Gondosan összeállított és színes műsorral jelentkezett; méltó módon illeszkedett a fesztivál magas színvonalú program-anyagához.
Liszt Ferenc (hiszen Liszt-évforduló van!) „Vidáman, játszva űzzük a bút” című darabjával indították műsorukat – nem csupán a választás dicsérendő (ugyanis a Szent Erzsébet-legenda elhangzó részlete ritka kincsünk!), hanem az élettel, tisztasággal megtöltött zene is!
Bartók-darabok következtek: a szeretet meghittsége, a távolra került gyermek honvágya és a családnak küldött jókívánság szólalt meg a „Levél az otthoniakhoz”-ból; illetve fantasztikus fokozásnak lehettünk tanúi akkor, amikor a „Bolyongás”- ban az értékek tragikuma érvényesült, hiszen a szőlőhöz képest a szerelmes társ végleges elveszítése valóban a fájdalmak végső határa.
Karai József „Áradj, zene” című darabja zárta az érdiek műsorát: már minden kötöttségtől szabadon, már minden feszültségtől letisztultan, már valóban a zene boldogságának átadva magunkat – … így hallottuk …
Köszönet minden énekesnek; köszönet a karnagynak, Gáborné Harmath Aliznak és a zongorán közreműködőnek, Mézes Gyöngyinek.
Nagyon jó volt együtt lenni, együtt énekelni az érdi kórussal!
Őszintén kívánom, hogy ez a kiváló énekkar ne a mindennapi megélhetés, a fennmaradás gondjaival küzdjön, hanem minden erejét arra fordítsa, ami az élete: a zenére.
További sok-sok sikert kívánok a jövőben a kedves énekeseknek, karnagynak, az önzetlen támogatóknak – tisztelettel és szeretettel:
P é c s, 2011. július 19.
dr. Szabó Szabolcs,
a Komlói Pedagógus Kamarakórus alapító és jelenlegi karnagya